Kastela, Split, Trogir - Horvátország

Kurucvilág-találkozók - Erdély, Partium, Vajdaság, Délvidék, Felvidék, Bulgária, Törökország  és Magyarország

KASTELA

Kastela Trogir és Split között, a Split-öböl partján terül el. Egy hatalmas kiterjedésű, sík területről van szó (közel 700 km2 Kastela területe). Eredetileg egy lapos, enyhén dombos, jól termő terület volt, mely mára gyakorlatilag teljesen betelepedett. Ha Trogirból Splitbe tartunk, Trogir után egy pár kilométer szabad területet találunk, majd elindul Kastela 17 kilométer hosszú partvonala, mely végül teljesen beleolvad Splitbe. Gyakorlatilag ez Split nyaralóövezete. Kastela Horvátország egy igen népes települése. Közel 40 ezer ember él ezen a területen. A fő megélhetési forrás a mezőgazdaság, az ipari termelés és természetesen a turizmus.

Kastela látnivalója és egyben szexepilje az itt található 7 erőd. Ahogy utaltunk rá, ez a terület mindig is egy jól termő mezőgazdasági vidék volt. A partvonal mögött meghúzódó hegyek (Kozjak 780 méter, Mosor 1340 méter) lejtőin a mai napig jól termő olíva, szőlő és füge-ültetvények vannak. A XV. században a török birodalom kinézte magának a horvát tengerpartot és több száz éven keresztül csatároztak itt a Velencei Köztársasággal (mely gyarmatvidéke volt Horvátország a XVIII. század végéig). A velencei időkben számos erőd épült a tengerpartokra, melyek védelmet nyújtottak az ott lakók részére. Kastela területén egyes erődöt egyházak, másokat tehetős polgárok építettek, azonban mindegyik erőd védelmi célokat szolgált egy esetleges támadás idején.

Ma a legtöbb erődben szállást is találunk. Ha kalandvágyók vagyunk vagy csak szeretjük a misztikus területeket, érdemes ide terveznünk a nyaralásunk. Minden év nyarán megrendezik a Kastelai Kulturális Nyár Fesztivált (Kaštelansko Kulturno Ljeto), melyen a Kuruc Hagyományőrző Egyesület is részt vett.


SPLIT

Szent Duje székesegyház, más néven Split katedrálisa (horvátul: Splitska katedrala illetve katedrala sv Duje) a Diokleciánusz-palota falain belül emelt nyolcszög alapú építmény, mely a Peristilium (egy korintoszi oszlopokkal díszített udvar, ahol Diocletianus vendégeit fogadta) mellett foglal helyet, a császár egykori mauzóleuma.

Egykor két szfinx őrizte az épületet, az egyik még ma is látható a téren. A VII. századtól keresztény templomként működik, így ez tekinthető a legrégebbi katolikus katedrálisnak a világon. A belső terét tekintve kör alakú, alatta kripta van elhelyezve. A monumentális bejárati ajtó a hellenisztikus stílus pompás példája. Az ajtókeret Andrija Buvina 1214-ben készült műve, diófából készült, a 28 egyenletes nagyságú növényi motívummal bekeretezett mezőn jeleneteket láthatunk Krisztus életéből. A téglából épült kupola mozaikokkal díszített, amelyek ma is láthatóak, a XIII. századból származó hatszög alakú szószék a későromán építészet jegyeit viseli.

A katedrális Split védőszentjéről, a III. századi Szent Dujmóról püspökről kapta a nevét. Hét másik kereszténnyel halt mártírhalált Diokleciánusz üldöztetése következtében.

A templomnak magyar vonatkozással is találkozhatunk: a főkapu felett két kőkoporsó van elhelyezve: IV. Béla magyar király lányainak, Katalinnak és Margitnak földi maradványai vannak befalazva, akik a tatárok elől menekülve a közeli Klissza (Klis) várában vesztették életüket. A Split-Makarska régió érsekségéhez tartozik, élén Marin Barisic érsekkel. Az első emeleten található a Kincstár, ahol számos szakrális művészeti alkotás, kelyhek, ereklyék, miseruhák, kéziratok és különböző dokumentumok találhatók. A Szent Duje székesegyházat az egész Diokleciánusz-palotával együtt az UNESCO a világörökség részének nyilvánította.

A Kuruc Hagyományőrző Egyesület a Diocletianus-palotában:

TROGIR

A horvát királyi ház kihalásával a terület a Magyar Királyság része lett és 1105-ben a város megnyitotta kapuit Kálmán mint dalmát király serege előtt. 1108-ban a király a várost kiváltságokban részesítette. 1116-ban Velence foglalta el, de még ez évben visszatért a magyar uralom alá. 1124-ben II. István ismét elfoglalta, de 1125-ben ismét Velencéé lett. 1137-ben II. Béla serege foglalta el. 1164-ben Bizánc békekötéssel szerezte meg, de 1167-ben behódolt III. Istvánnak. 1170-ben ismét bizánci sereg foglalta el, de 1180-ban III. Béla visszafoglalta. A tatárjárás során 1242-ben ide menekült IV. Béla az üldöző tatárok elől. 1322-ben a velenceieké lett, de 1356-ban Nagy Lajosnak meghódolt. 1420 júniusában a velencei sereg véres csatában foglalta el a várost, ezzel addigi kiváltságait elveszítette. A velencei uralom a 18. század végéig tartott. A város vezetői ez időszakban folyamatos harcot vívtak a kormányzók és nemesek önkényeskedései ellen. A török hódítók elleni szüntelen harc a 17. századra tönkretette a város gazdaságát.

A Velencei Köztársaság megszűnésével a város Napóleon császár Illír tartományának része lett, a francia uralom 1814-ig tartott. A város ezután a Habsburg Birodalom részévé vált. 1867-ben Strossmayer püspök támogatásával horvát nemzeti könyvtárat alapítottak és a város a horvát kultúra egyik központja lett. 1918-ban a Monarchia összeomlásával a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1941 áprilisában olasz csapatok szállták meg Traut, és a város Olaszország része lett, de 1944-ben felszabadult, visszakerült Jugoszláviához, és 1990-ben egy népszavazás után a független Horvátország része lett.

 .